Tech & Tudomány

Már az ókori görögök is égi vasból kovácsoltak gyűrűket

Kollektíva szerkesztőség · 2026. 10. 04. · 3 perc olvasás

Egy idén augusztusban megjelent tanulmány szerint a mükénéi és minószi elit tagjai már a bronzkorban meteorvasból készült gyűrűket hordtak. A felfedezés arra utal, hogy a térség lakói jóval korábban tisztában voltak az égi eredetű fémek létezésével, mint azt eddig gondolták.

A minószi és mükénéi elithez tartozó sírokból előkerült, bronzkori leletek első ránézésre átlagosnak tűnnek: nem túl gazdagon díszítettek, méretüket tekintve pedig sem nem óriásiak, sem nem miniatürizáltak. A vizsgált 91 gyűrű közül 13 darab esetében a magas nikkeltartalom mutatta ki egyértelműen, hogy az alapanyaguk a világűrből származó meteorvas, míg további kilenc tárgynál ugyanez valószínűsíthető. Bár a meteoritok felhasználása szinte minden kontinensen ismert volt korábban is, ez az első alkalom, hogy a mai Görögország területén bronzkori meteorvastárgyakat azonosítottak.

A státuszszimbólumnak számító ékszerek alapanyaga a kutatók felmérései szerint Egyiptomból érkezhetett, a sivatagos területeken ugyanis jóval könnyebb volt meteoritot találni, mint a szigetvilágban. A kereskedelem révén terjedő fém szentnek számított ebben a korban: az egyiptomiak például tevéknek is készítettek belőle talizmánt, hogy a karavánok biztosan célba érjenek. Nemcsak a Mediterráneumban becsülték nagyra ezt az alapanyagot, hanem Asszíria fővárosában, Assurban is, ahol az égi vas az adózandó termékek listáján szerepelt Jan Gerrit Dercksen, a Leideni Egyetem történésze szerint.

A leghíresebb hasonló korú tárgy Tutanhamon tőre, amelynek alapanyaga egy Alexandriától 240 kilométerre becsapódott vasmeteoritból származik, és legalább 3300 éves. Victoria Almansa-Villatoro egyiptológus rámutatott, hogy a hettiták időszámításunk előtt 3000 és 2000 között már elkezdték használni a meteoritvasat a mai Törökország területén, sőt gyöngyöket és ékszereket is formáltak belőle. Az egyiptomiak saját hieroglifát is szenteltek az égből érkező fémnek, ami bizonyítja, hogy pontosan tisztában voltak a kövek égi eredetével.

Ez a fajta tudatosság nem korlátozódott a Közel-Keletre: Észak-Amerikában a hopi törzs tagjai szintén szentként tiszteltek egy felhőktől származó meteoritot. Az oregoni Clackamas törzs lakói a 14,5 tonnás, égi látogatónak is nevezett Willamette meteoritról tartották úgy, hogy a Holdról érkezett, míg Albertában a Cree és a Blackfoot törzsek ugyancsak ismerték és tisztelték egy 145 kilós vasmeteorit eredetét. Maria Golia amerikai írónő Meteorite: Nature and Culture című könyvében részletesen bemutatja, hogy ezek a közösségek a tudományos műszerek hiányában is pontosan tudták, honnan jöttek a csillagok kövei.

Az ókori egyiptomiak világnézete szerint az égbolt egy hatalmas fémüst volt, a meteoritok pedig ennek a letört darabjai, ami logikus magyarázatot adott a jelenségre. Ez a gyakorlatias és egyben mitikus szemléletmód azonban később évszázadokra feledésbe merült. Az ilyen történetek és hiedelmek ma a geomitológia nevű tudományág alapját képezik, amely a földtörténeti eseményeket próbálja összekötni a fennmaradt mondákkal és emberi emlékekkel.