Életmód
Ott van a csomagolásokban és a poharakban is: ezért veszélyes a polietilén
A világon a legnagyobb mennyiségben gyártott műanyagok egyike, a polietilén a kutatók szerint eddig ártalmatlannak számított, ám újabb vizsgálatok májkárosító hatásokra figyelmeztetnek. A Texasi A&M Egyetem szakemberei szerint a mikroműanyagok jelenléte nemcsak önmagában kockázatos, de súlyosbítja a rossz étrend okozta megbetegedéseket is.
ⓘ
Fotó: Mikael Häggström, M.D. Author info - Reusing images- Conflicts of interest: Non / Wikimedia Commons, CC0Röviden
- A polietilén teszi ki a globális műanyaggyártás mintegy egyharmadát.
- A Texasi A&M kutatói szerint a részecskék hozzájárulhatnak a zsírmáj kialakulásához.
- A kockázatokat jelentősen fokozza az egészségtelen étrend.
A mindennapi tárgyakban – például élelmiszer-csomagolásokban, tárolóedényekben és poharak belső bevonatában – tömegesen használt polietilén eddig elkerülte a hepatológusok szigorú figyelmét, mivel biológiailag inertnek, azaz közömbösnek tartották. A Texasi A&M Állatorvostudományi és Orvosbiológiai Főiskola kutatói azonban rájöttek, hogy a szervezetbe jutó apró részecskék megzavarják a szerv természetes védelmi és regenerációs folyamatait. Dr. Adi Joshi docens és kutatótársai kísérletekkel vizsgálták, miként reagálnak a sejtek a polietilénre.
„What we now know is that these microplastics, especially polyethylene, affect our liver's natural defense and repair mechanisms.”– Dr. Adi Joshi, associate professor in VMBS' Department of Veterinary Physiology and Pharmacology
Az eredmények alapján a polietilén önmagában is növeli a zsírmájra utaló jeleket, ami különösen aggasztó annak fényében, hogy ez az állapot a globális népesség nagyjából negyedét érinti. Amikor a műanyag-expozíció a gyorséttermi fogásokra és cukros üdítőkre jellemző, úgynevezett nyugati típusú étrenddel párosult, a májkárosodás jelei még markánsabbá váltak. Ez arra utal, hogy a környezeti szennyező anyagok és a helytelen táplálkozási szokások felerősítik egymás romboló hatását a szervezetben.
A szakemberek szerint a jövőben további vizsgálatokra lesz szükség annak tisztázására, hogy a környezetünkből felszívódó mikroműanyagok miként avatkoznak be az emberi anyagcserébe. Bár egyetlen vizsgálat sem elegendő a teljes körű bizonyításhoz, a mostani eredmények rávilágítanak arra, hogy a hulladékként is mindenütt jelen lévő apró szemcsék jóval mélyebb nyomot hagyhatnak a szervezetünkben, mint azt korábban gondolták.
