Közélet

Bod Péter Ákos: Vége kell legyen a piacrontó állami beavatkozásoknak

Kollektíva szerkesztőség · · 2 perc olvasás

A gazdaság stabilizálása és a piaci viszonyok helyreállítása nehéz feladatok elé állítja a döntéshozókat. Bod Péter Ákos közgazdász szerint elkerülhetetlen a piacrontó állami beavatkozások felszámolása.

Bod Péter Ákos: Vége kell legyen a piacrontó állami beavatkozásoknak
ⓘKép: AI-generált illusztráció – Kollektíva

Röviden

  • Bod Péter Ákos szerint tévútnak bizonyult az eddigi unortodox gazdaságpolitika.
  • A Tisza Párt határozott euróbevezetési programmal készül a gazdaság stabilizálására.
  • A periférikus országokban az erőforrás-ellátottság miatt eltérő optimális gazdaságfejlesztési pálya érvényesül.

Térségünkben immár lassan négy évtizedes múltra tekint vissza a visszatérés a tervgazdaság valamilyen formájából a modern piacgazdasági rendre, azóta zajlik az európai visszaintegrálódás. Ezen hosszú folyamat tapasztalatairól és a jövőbeli kilátásokról értekezett a Portfolio hasábjain Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, az MNB korábbi elnöke.

A szakember elemzése szerint Bod Péter Ákos megállapítása alapján az Orbán-Matolcsy nevével fémjelzett unortodox gazdaságpolitika tévútnak bizonyult, amennyiben az európai felzárkózás, a gazdaságszerkezeti hasonulás és a társadalmi jólét növekedése lett volna a kitűzött cél. A piacrontó beavatkozások felszámolása azonban történelmi esélyt nyújthat a gazdaság stabilizálására.

A neheze azonban még hátravan, hiszen a feszes csatlakozási pálya és a gazdaság felélesztése megköveteli, hogy az új vezetés kivezesse az örökölt piacrontó állami beavatkozásokat, megteremtve ezzel a valós verseny alapvető feltételeit. A korszak gazdag tanulságai közül a gazdaságtan két alapigazságot szűrt le az elmúlt évtizedekben.

Az egyik ilyen sarkalatos pont, hogy a fejlett országok élenjáró gazdaságpolitikai gyakorlata és a nyugati fejlődés során megalkotott intézményi rend nem alkalmazható változatlan formában a nem piaci kitérőt bejáró államokban. A múltbéli struktúrákból és a társadalmi viszonyokból fakadó helyi sajátóságok, valamint az erőforrás-ellátottság eltérései miatt ugyanis szükségszerűen megjelenik egyfajta útvonalfüggés, ami a periférián eleve más optimális fejlődési pályát jelöl ki.