Ekkor történt · 1950

Amikor egy magyar mérnök elhozta a színek forradalmát az amerikai képernyőkre

Kollektíva szerkesztőség · 2026. 10. 11. · 3 perc olvasás

1950. október 11-én az amerikai Szövetségi Hírközlési Bizottság hivatalosan is elfogadta a világ legelső kereskedelmi színes televíziós szabványát. A történelmi döntés a zsidó származású magyar-amerikai fizikus és mérnök, Goldmark Péter Károly által kifejlesztett szekvenciális rendszer diadalát hozta el, megalapozva az otthoni szórakoztatás új korszakát.

A gyors egymásutánban érkező színes képeket az emberi szem és agy kapcsolta össze egyetlen élénk látvánnyá a képernyőn.

Az 1950-es év ősze sorsfordító pillanatként vonult be a műsorszórás krónikájába. Október 11-én az Egyesült Államok Szövetségi Hírközlési Bizottsága (FCC) hosszas mérlegelést követően úgy döntött, hogy a CBS társaság által felkarolt színváltó rendszert emeli hivatalos kereskedelmi normává az országban. A fekete-fehér adások évtizedes egyeduralma után ezzel megnyílt az út a színes képek világa felé, a technikai áttörés középpontjában pedig egy kivételes tudású magyar mérnök állt.

Goldmark Péter Károly azon emigráns alkotók sorát gyarapította, akik tudásukkal alapjaiban formálták át az Egyesült Államok technológiai arculatát. Az amerikai magyarok közössége – amely különösen a második világháború vészterhes időszakában és a későbbi, 1956-os forradalmat követő hullámban bővült jelentősen – számtalan zseniális szakembert adott a tengerentúli iparnak. Goldmark sokoldalúságát és újító szellemét jól példázza, hogy a televíziózás mellett a mikrobarázdás hanglemez feltalálása is az ő nevéhez kötődik, örökre beírva magát az egyetemes hang- és képrögzítés történetébe.

A Goldmark által tökéletesített szekvenciális színváltó televíziós rendszer (field-sequential color system) zseniális optikai elvre épült. Ahelyett, hogy a színeket párhuzamosan továbbította volna, a technológia az alapszínekhez tartozó információkat egymást követő félképekben sugározta a képernyőre. A látvány összeállása végső soron az emberi érzékelésen múlt: a gyors egymásutánban érkező részleteket a szem és az agy egyetlen összefüggő, élénk színes mozgóképpé olvasztotta össze. Bár hasonló elvű mechanizmust már a mexikói Guillermo González Camarena is megalkotott 1940-ben, a gyakorlati megvalósítás és az intézményes szabványosítás kapujába Goldmark munkája juttatta el ezt a látásmechanizmusra támaszkodó eljárást.

A hivatalos elismerést követően a rendszer hamarosan megmérettetett a nagyközönség előtt is. A menetrend szerinti színes adások sugárzása 1951. június 25-én vette kezdetét, a kezdeti lelkesedés azonban nem tartott sokáig. Alig néhány hónappal később, 1951. október 20-án a CBS felhagyott a színes adások közvetítésével. A berendezések nem voltak közvetlenül kompatibilisek a már forgalomban lévő, hagyományos készülékekkel, így a technológia rövid úton komoly piaci akadályokba ütközött.

A rendszer hivatalos pályafutása végül 1953 márciusában zárult le végleg, amikor a CBS visszavonta a szabványt a kereskedelmi alkalmazásból. Ezzel a bátor kísérlet lezárult, ugyanakkor a visszalépés teret engedett a rivális gyártók által szorgalmazott, tisztán elektronikus alapú színes rendszerek felemelkedésének. Bár Goldmark szekvenciális mechanizmusa mindössze egy évig élvezhette az első elfogadott színes televíziós norma rangját, a magyar mérnök munkássága nélkülözhetetlen ugródeszkának bizonyult az otthoni televíziózás színes forradalmában.