Ekkor történt · 1849
A gyásznap, amikor a nemzet szívébe égett Arad emléke
1849. október 6-án tragikus fejezethez érkezett a magyar történelem. Ezen a napon teljesedett be a szabadságharc vérbe fojtott bosszúja Aradon és Pesten.
A birodalmi megtorlás nemcsak tizenhárom kiváló tisztet akart eltörölni, hanem egy egész nemzet szabadságvágyát is.
Az 1848–49-es magyar szabadságharc leverését követően a Habsburg-birodalom kegyetlen és könyörtelen megtorlásba kezdett. Ennek a legsúlyosabb fejezete 1849. október 6-án játszódott le, amikor Aradon kivégezték a magyar honvédsereg tizenhárom főtisztjét, tizenkét tábornokot és egy ezredest.
A halálos ítéleteket az osztrák hadbíróság hozta meg, a fegyveres erők megtorlását és a kivégzések sorozatát pedig Julius Haynau császári főparancsnok irányította. A birodalom ezzel a példát statuáló, brutális aktussal akarta végleg elfojtani a függetlenségi törekvéseket.
A halálra ítéltek sorában ott volt Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezić Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagy-Sándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly.
A kivégzés módja is mélyen megosztotta a halálba küldötteket a kegyetlen protokoll szerint. Négyükkel – Dessewffy Arisztiddal, Kiss Ernővel, Lázár Vilmossal és Schweidel Józseffel – golyó által végeztek, míg a többi kilenc vértanúra a gyalázatosabbnak szánt kötél általi halál várt.
A gyászos nap tragédiája nem korlátozódott csupán Arad városára. Ugyanezen a napon Pesten is beteljesedett a sors: kivégezték gróf Batthyány Lajost, Magyarország első felelős kormányának miniszterelnökét.
Október 6. azóta is kitörölhetetlen nyomot hagyott a kollektív emlékezetben. Magyarországon ez a nap hivatalos nemzeti gyásznap, az aradi vértanúk emléknapja, amikor minden évben fejet hajtunk a hazáért életüket áldozó hősök előtt.
