Pénzvilág

Komoly adósságstressz árnyéka vetül az európai piacokra

Kollektíva szerkesztőség · 2026. 10. 05. · 2 perc olvasás

Meredeken emelkednek a hosszú lejáratú hozamok az európai kötvénypiacokon, miközben Franciaországot már a perifériához sorolják a befektetők. A helyzet miatt egy volt jegybanki döntéshozó az EKB lépését sürgeti.

Az európai kötvénypiacokon az elmúlt hónapokban tapasztalt folyamatok komoly aggodalomra adnak okot, miután a hosszú lejáratú hozamok meredeken emelkedni kezdtek. Ezzel párhuzamosan a magállamok és a perifériaállamok állampapírjai közötti hozamfelárak ismét tágulni kezdtek, a piaci megítélés alapján pedig Franciaországot már a perifériához sorolják.

Lorenzo Bini Smaghi, az Európai Központi Bank korábbi igazgatótanácsi tagja a Financial Timesban megjelent véleménycikkében arra hívta fel a figyelmet, hogy az EKB-nak ebben a helyzetben azonnal fel kellene függesztenie a mennyiségi szigorítást. A mennyiségi szigorítás, vagyis a QT keretében a jegybank 2023 márciusa óta nem pótolja a mérlegében lejáró eszközöket, így az állampapírokat sem, ami fokozatosan csökkenti a mérlegfőösszeget.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az állampapír-kibocsátások egyre nagyobb hányadát kénytelenek a magánbefektetők felszívni, miközben a hosszú lejáratú hozamok eleve emelkedő pályán mozognak. Bár más, hasonló programot indító jegybankok már módosították vagy felfüggesztették a QT-t a piaci fejlemények fényében, az EKB továbbra is kitart mellette, a mérleg normalizálását ugyanis szinte kötelezettségként kezelik.

A szakértő rámutatott, hogy semmi eleve normális nincs egy jegybanki mérleg adott méretében, különösen a gazdasági és piaci feltételek alapvető megváltozása idején. A 2008-as válság óta bekövetkezett strukturális változások jelentősen bonyolultabbá teszik a QT hatásait, ami felerősíti az úgynevezett bank-állam ördögi körének kockázatát, ahol egy szuverén adósságválság az állampapírokon keresztül a bankrendszert is destabilizálhatja.

Az EKB azzal érvel, hogy a szigorítás üteme viszonylag lassú, az új likviditási keretrendszer pontos időzítése és kalibrációja pedig még bizonytalan. A kritikus hangvélemény szerint azonban éppen ez a bizonytalanság növeli tovább a nyomást az európai hosszú hozamokon, ezért a monetáris politikát a hagyományos rövid lejáratú irányadó kamattal kellene alakítani, a mérlegméret változtatását pedig másodlagos eszközként kezelni.