Közélet

Azonnal felmérik és pontozzák őket: ettől rettegnek a hajléktalan nők

Kollektíva szerkesztőség · 2026. 10. 10. · 2 perc olvasás

Bár a közterületeken elsősorban férfiakat látni, a hazai otthontalanok jelentős része nő, akik a hajléktalanszállók veszélyei és a bántalmazás elől inkább a nyílt utcát választják. A Beszélő képek című kiállítás bemutatta, milyen félelmekkel és kihívásokkal szembesülnek a nők a mindennapokban.

A magyarországi közterületeken járva a legtöbbször otthontalan férfiakkal találkozni, a statisztikák és a segítő szervezetek tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a nők aránya is magas az otthontalanok között. A Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei fenntartásában működő egységekben a nők aránya eléri a 40 százalékot, a családok átmeneti otthonaiba pedig kifejezetten gyakran költöznek be édesanyák a gyerekeikkel. Az óvatos becslések szerint Magyarországon összesen 20-30 ezer ember él tartósan hajléktalanságban, és ennek a tábornak körülbelül a negyede-harmada nő.

A hajléktalan nők helyzetét bemutató, Beszélő képek című kiállításon maguk az érintettek mutatták be fényképeken és üzeneteken keresztül a mindennapi küzdelmeiket. Fehér Boróka, a BMSZKI női projektjeinek felelőse a tárlat kapcsán rámutatott, hogy a fedél nélkül élők folyamatos készenlétben léteznek, és állandóan a következő veszélyre figyelnek. A nők számára a közterületi lét fokozottan kockázatos, ezért azok a hajléktalan nők, akik mégis az utcát választják a szállók helyett, többnyire nem egyedül élnek, hanem egy társ mellett keresnek védelmet. Egy férfi jelenléte elriaszthatja a többi hajléktalan férfit, akik egyébként kiszolgáltatott prédának tekintenék a nőt, ez azonban azt is jelenti, hogy sokan kényszerűségből maradnak együtt valakivel.

A szállók elkerülésének hátterében az is áll, hogy a meglévő intézményrendszer kapacitásai korlátozottak. A legtöbb szállást hagyományosan a férfiak ellátására alakították ki, és bár léteznek koedukált intézmények – ahol a nőket és a férfiakat különböző emeleteken vagy folyosókon helyezik el –, a BMSZKI mindössze három olyan intézményt tart fenn, amely kifejezetten a nők fogadására szakosodott, így két éjjeli menedékhely mellett egy átmeneti szállást biztosítanak számukra. Budapesten ugyan javult a helyzet, továbbra sincs elég páros férőhely a szállókon, vidéken pedig kifejezetten súlyos hiányosságok tapasztalhatók ezen a területen.

Az egyedülálló nők gyakran a szállók belső tereit sem érzik biztonságosnak a férfi lakstársak jelenléte miatt. Többen arról számolnak be, hogy a szállóra érkezve azonnal végigméregetik, pontozzák őket, vagy nyíltan arról beszélnek a többiek, mit tennének velük. Emiatt egyesek a szigorú szabályokat vagy a kötöttségeket elutasítva, mások a megaláztatásokat elkerülve inkább az utcát választják, míg nemzetközi példák mutatják, hogy nők egész éjszaka buszoznak, vagy éppen vendéglátóhelyeken húzzák meg magukat a biztonság reményében.