Közélet
Senki sem védte meg a bicskei gyerekeket, pedig éveken át jelezték a bajt
Nyilvánosságra hozták a bicskei gyermekotthon működését vizsgáló százoldalas kormányzati dokumentumot, amely részletesen feltárja, hogyan maradhatnak következmény nélkül a bántalmazásra utaló jelzések a gyanú szerint. A jelentés szerint a munkatársak tanácstalansága, a formális protokollok hiánya és az igazgató befolyása is hozzájárulhatott ahhoz, hogy évekig senki sem avatkozott közbe.
Röviden
- A kormány által közzétett jelentés szerint a bicskei gyermekotthon nevelői eleinte apapótléknak tekinthették az igazgatót.
- Az első terhelő jelzést 2007-ben tehette egy gyerek, de a gyanú szerint hivatalos intézkedés nem követte.
- Az igazgatóhelyettesek hűségnyilatkozattal védhették a vezetőt, a jelzéseket pedig aljas támadásként bélyegezhették meg a jelentés szerint.
A nevelők a mindennapokban azt láthatták, hogy a gyerekek szeretik Vásárhelyi János igazgatót, akit apapótléknak tekinthettek, ezért sokáig nem gyanakodhattak arra, hogy visszaélés történhetett. A most nyilvánosságra hozott százoldalas dokumentum rávilágít azokra a rendszerszintű hiányosságokra, amelyek miatt a gondozottak többszöri segítségkérése ellenére sem indulhatott meg időben a hatékony intézkedés a gyanú szerint.
Az első terhelő jelzés már 2007-ben megérkezhetett egy gyerektől, aki azonban arra is kérhette a címzettet, hogy ne adja tovább az információt, mert tartott a következményektől. Az a gyógypedagógus, akihez a panasz eljutott, csupán annyit kérhetett a gyerektől, hogy az igazgató irodájába csak felnőtt kíséretében menjen, és bár a jelzés további nyolc-kilenc munkatárshoz is eljuthatott, hivatalos eljárás nem indult.
A dokumentum megállapítása szerint a dolgozók számára nem lehetett egyértelmű, milyen lépéseket kellene tenniük egy ilyen helyzetben, így saját elgondolásaik szerint, informális úton próbálhattak cselekedni. Voltak, akik azt tanácsolhatták a gyerekeknek, hogy ne beszéljenek a történtekről, míg mások közvetlenül az igazgatóhoz fordulhattak, hogy tisztázzák az ügyet.
A helyzetet nehezíthette, hogy az igazgató időközben korlátozni kezdhette a gyermekvédelmi gyámok bejárását is: előzetes bejelentkezéshez köthette a látogatásokat, a beszélgetésekhez pedig egy raktárhelyiséget jelölhetett ki. A jelentés arra is kitérhetett, hogy a fenntartó, a munkatársak és a hatóságok is gyakran elbagatellizálhatták az eseteket, és az intézmény nyitott működésére hivatkozva kételkedhettek a gyerekek szavaiban.
Amikor a bántalmazás ügye már vizsgálat alatt állhatott, az egyik igazgatóhelyettes hűségnyilatkozatot vihetett körbe az intézményben a vezető ártatlanságának igazolására. A források alapján a jelzéseket nem nevelők, hanem maguk a gyerekek tehették, és az igazgatóhelyettesek védhették a vezetőt.
